A modern műkörmök ma ismert formája a 1960-as évek végén alakult ki az USA-ban. Ez a hullám csak a 70-es évek végén érte el Európát!
A műköröm kialakulásának története azonban sokkalta régebbre nyúlik vissza. Már az ókori embert is foglalkoztatta, miként lehet elvesztett fogát, sérült körmét pótolni. Különféle megoldásokat találtak ki, pl. csontból faragott körmöket. Egyiptomban a fáraók ápoltságuk jeléül körmükre hosszú, aranyozott pótkörmöket helyeztek. Már Cleopatra is viselt a feljegyzések szerint műkörmöket.
A műkörmök azután az 1268 – 1644 közötti Kínában, a Ming – dinasztia idején bukkantak fel újra. A kínai nemesurak ezidőtájt rizsporral, selyemmel és porcelánporral erősítették körmeiket. Ez akkoriban a felső tízezerbe tartozás szimbólumának számított. Hogy még jobban mutassák gazdagságukat a nagyurak arannyal és ékszerekkel is díszítették körmeiket. Időszámításunk előtt 3000-ben ugyancsak Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket.

Az ókori görögök és rómaiak a kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak.
A XVII. században Júdeában igen fájdalmas módszerrel, tetováló tű segítségével juttattak festékanyagot a körömmátrixba, így ezután festett körmük nőtt.
Amerikában és Európában az iparosodás kezdetével terjedt el a körömkozmetika. Eleinte bőrdarabkával polírozták és hegyesre reszelték körmeiket.
A manikűr kíméletes módszere csak az 1830-as években, egy Sitté nevű doktor által vette kezdetét, amikor Párizsban rózsafa pálcikát alkalmazott a körömbőr kezelésére. A szakmát tőle unokahúga vette át. A körmök csillogását krémek, paszták alkalmazásával érte el.
1917 után sokféle találmány gyorsította a körömápolás fejlődését, megjelentek a csiszolóporos reszelők, körömbőr eltávolítók, folyékony lakkok. Ekkor még csak a köröm közepére került lakk, a holdacska és a körömvégek szabadon maradtak. A körömlakk feltalálása Charles Revlon nevéhez fűződik (Pigmentbázisú, nitrocellulóz tartalmú körömlakkja eredetileg az autófényezés eszköze volt.).

Az első műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta. Saját körömszéleire ragasztás nélkül helyezett fel körmöket, így azután azok nem bizonyultak tartósnak. A műkörmök ideje az 50-es években érkezett el Hollywoodba. A színésznők a filmfelvételekre valódi körömből készített vendégkörmöket ragasztottak. Ezeknek tartóssága azonban rövid volt, ezért a körömtechnikusok segédszövetes ragasztótechnikával próbálkoztak.
Az akril technika a ’70-es évekből származik, amikor a fogpótlásoknál már ismert kétkomponensű anyagot lapátkával vitték fel a körömre, formázták, csiszolták és polírozták.
1984 után a zselék megjelenésével nagy verseny indult a piacon lévő hagyományos akril technikával.